A Cone bit múltja és jelene

Az első kúpos fúró 1909-es megjelenése óta a kúpos fúró a legelterjedtebb a világon. A trikónos fúró a leggyakrabban használt fúrófej a forgófúrási műveletekben. Ez a fúrótípus különböző fogkialakításokkal és csapágycsatlakozási típusokkal rendelkezik, így különféle formációtípusokhoz igazítható. A fúrási művelet során a kúpos fúrófej megfelelő szerkezete a fúrt formáció tulajdonságainak megfelelően választható ki, és megfelelő fúrási sebesség és fúróhossz érhető el.

A kúpos bit működési elve

Amikor a kúpos fúrófej a furat alján dolgozik, az egész fúrófej a fúrótengelye körül forog, ezt nevezzük forgásnak, és a három kúp a saját tengelye szerint gördül a furat alján, ezt nevezzük forgásnak. A fúróra a fogakon keresztül a kőzetre ható súly a kőzet törését (zúzását) okozza. A gördülési folyamat során a kúp felváltva érintkezik a furat aljával egyes és kettős fogakkal, és a kúp középpontjának helyzete magasabban és alacsonyabban van, ami a fúrófej hosszirányú rezgését okozza. Ez a hosszirányú rezgés a fúrószál folyamatos összenyomódását és nyúlását okozza, és az alsó fúrószál ezt a ciklikus rugalmas deformációt ütőerővé alakítja a képződményre a fogakon keresztül, ami a kőzetet töri. Ez az ütő és zúzó hatás a kúpos fúróval történő kőzetzúzás fő módja.

A kúpos fúró a lyuk alján lévő kőzet összetörése és összetörése mellett nyíróhatást is kifejt a lyuk alján lévő kőzetre.

A kúpos bit osztályozása és kiválasztása

Számos kúpos fúrógyártó létezik, amelyek a fúrótípusok és -szerkezetek széles skáláját kínálják. A kúpos fúrók kiválasztásának és használatának megkönnyítése érdekében a Fúróvállalkozók Nemzetközi Intézete (IADC) egységes osztályozási szabványt és számozási módszert dolgozott ki a kúpos fúrókra világszerte.